Iratkozz fel hírlevelünkre!
Magazin előfizetés

„Pár nap, amikor megszűnik minden más, része vagy a természetnek, kiszolgáltatva minden erejének” – Lubics Szilvia a Race Across Scotland teljesítőjeként mesél

ultrafutás, Race Across Scotland, terepfutás,
Facebook
Twitter
Pinterest
Szilvi 3 nap 13 óra és 4 perc alatt tette meg a 354 kilométeres versenyt Skócia nyugati partjától a keletiig, a hetedik helyen ért célba a nők között.

A verseny

A Race Across Scotland útvonala Portpatrick gyönyörű tengerpartjáról, hegyeken át, völgyek mentén, a déli-felvidék gyönyörű erdein keresztül vezet a Skócia keleti felén található, az Északi-tenger partjának közelében fekvő Cockburnspath településre. A verseny szintideje 100 óra.

"Ez volt a harmadik 200 mérföld feletti versenyem. Úgy érzem, az összes közül ez volt a legnehezebb, ami meglepett, mert nem úgy gondoltam rá, hogy ez lesz a legnehezebb. Talán két olyan órám volt a teljes verseny során, amikor picit gyengébbnek éreztem magam, talán energetikailag valami nem volt rendben, de hamar megoldottam a helyzetet. Izomzatilag a második nap volt a legrosszabb, de ez is így szokott lenni. Viszont a körülmények nagyon nehezek voltak. Tudtam, hogy mik lehetnek majd a nehézségek, de ezek még rosszabbak voltak, mint ahogyan azt vártam. Például nincs kijelölve a pálya egyáltalán, egy turistaút van, amit időnként oszlopok jelölnek, és persze van egy track, amit követni kell. A pálya egy részének bejárása segített ugyan, de inkább csak nappal. Viszont éjszaka a sötétben tapogatóztunk. Az első éjjel volt egy 10 órás maratonunk emiatt, ekkor összeálltam egy jól futó francia futóval. A mezőny harmada az első éjjel kiszállt, amit nem csodálok, mert a tájékozódási problémát nehéz volt elviselni fejben. Nincsennek ösvények, amik segítenének, viszont van egy óriási, széles tér, egy mező, ahol próbáltuk eltalálni, hogy melyik irányba tartsunk. Emellett szakadt az eső és köd volt, emiatt a látási viszonyok közel nullára csökkentek. Itthon, ha futsz egy erdőben, ott az ösvény vezet, támpontot ad, persze akkor is nehéz esőben, ködben menni, de ha nincs ösvény, akkor csak a track marad, ami itt vélhetően nem bejárt útvonal alapján készült, hanem csak meghúzták két pont között, mert volt, ahol egyszerűen nem tudtunk elmenni.

A folyamatos ázás sem könnyítette meg a haladást, vízálló zokniban futottam, de a cipőt így is cserélni kellett, mert befolyt a sár, ami dörzsölte a lábam. Ha nem esett, a lábunk akkor is ázott, mert a talaj lápos, ami megtartja a vizet esőzés után is. A bejáráson ezt például nem tapasztaltam, de az utóbbi időben sok eső esett, ami teljesen feláztatta a talajt. Az útvonal 80 százaléka ilyen volt, tehát valóban nagyon sok igazán nehéz szakasza van a teljes távnak.

Az sem tette egyszerűvé a teljesítést, hogy 80 százalékban teljesen egyedül voltam. Emiatt nem nagyon tudtam versenyként tekinteni rá, olyan volt, mintha kimentem volna magam, hogy fussak egy 300-ast, mintha egy DZD-t futnék itthon. Nem volt senki, aki húzhatott volna."

ultrafutás, terepfutás, Race Across Scotland
forrás: Lubics Szilvia

Frissítés

"12 pont volt a teljes távon. Volt félmaratonnyi és maratonnyi távolság is egy-egy pont között, ez változó volt. Ezzel például jól boldogultam, megszoktam korábbi versenyeken, hogy messze vannak a pontok és ritkán találkozhatok a segítőimmel. Itt a férjem, Gyuri és egy Skóciában élő, magyar barátunk, Bajzáth Gergő kísért. Sok mindent el tudtam vinni magammal, 9-10 kg-os zsákom volt, de ez sem zavart, már megszoktam ezt a pakkot.

Ilyen típusú hosszú versenyeken rendes ételekkel szoktam frissíteni: tésztával, tojással, levessel. Azt tapasztaltam a korábbi hasonló futások alkalmával, hogy akkor tudok jól menni és marad jó állapotban az emésztésem, ha közel úgy étkezem, mint normálisan, amikor nem futok. S bár itt nem volt olyan jó az ellátás, mint például az amerikai versenyeken, nem küldtem előre saját frissítést, hanem abból mentem, amit a pontokon találtam, illetve, amit a frissítőimtől kaptam, s persze voltak nálam szeletek, gélek és izo folyamatosan."

Alvás

"Mivel nem tudok olyan pontokon aludni, ahol jönnek-mennek, az volt a terv, mint a MOAB-on, hogy az autó csomagtartójában fogok pihenni. Az első tervezett pihenésnél Gyuri javasolta, hogy próbáljak a csarnokban aludni, mert csend van, itt nagy matracokon lehetett pihenni. Mire lefeküdtem pont elkezdtek beérkezni a futók, emiatt végül aludni egyáltalán nem tudtam. Többnapos, non-stop futások során mindennap próbálok egy fél órát aludni. Egész jól ismerem magam már ebből a szempontból is, ha elkezdek furcsa dolgokat látni, magyarul hallucinálni, akkor tudom, hogy a következő ponton aludni kell."

ultrafutás, race across scotland, terepfutás,
forrás: Race Across Scotland

Tempó

"Bár a tempóátlag nem ezt mutatja, de amikor mozgásban voltam, szinte végig futómozgást tartottam. Rengeteg idő elmegy a pontokon, amiben az alvások is benne vannak és itt a tájékozódással is bőven töltöttem időt. Ezek olyan holtidők, amikor nincs mozgás."

A skóciai táj

"Valami csoda. A tengernyi zöld, a tengernyi lila virág a hegyoldalban, a rengeteg szín. Nem gondoltam, hogy ennyire szép lesz! S persze azt sem, hogy ennyire nehéz, pedig nincsennek olyan nagy hegyek, mint például a tavalyi amerikai versenyemen."

Felkészülés

"Nem átlagos felkészülés áll e mögött a teljesítés mögött. Amikor a leghúzósabb időszakban voltam az edzések szempontjából, akkor kaptam meg a melanoma diagnózisát. Sokkolt a hír, de nem omlottam össze. Folytatódott tovább minden az életemben: dolgoztam és futottam. Közben persze zajlottak az orvosi beavatkozások, a második műtét ráadásul nagy volt. Mindez nyilván megterheli a testet és a lelket akkor is, ha kemény vagy. A második műtét után 12 napig egyáltalán nem tudtam futni. Mindent megváltoztatott ez a helyzet, és végül nagy ajándéknak éltem meg, hogy eljutottam a versenyre, hiszen alakulhatott volna úgy is, hogy el sem tudok utazni, mert épp kezeléseken veszek részt az állapotom miatt. Nem volt egyszerű ez az egész, de segített abban, hogy rátekintsek mindarra, ami eddig történt az életemben."

Tovább olvasok

Videók