Iratkozz fel hírlevelünkre!
Magazin előfizetés

Nem elég a tüneteket kezelni - Figyelj a futósérülések lelki okaira is!

Nem elég a tüneteket kezelni - Figyelj a futósérülések lelki okaira is!
Facebook
Twitter
Pinterest
Ha lesérülünk, pláne, ha komolyan, elkezdünk végre jobban figyelni a testünkre: ilyenkor hajlamosak vagyunk észbe kapni, többet pihenni, hengerezni, jön a jeges fürdő, a különféle krémek és masszázsok. A legtöbben nem is gondolnak rá, pedig a rehabilitáció egyik nagyon fontos eleme a lélek is: a sérüléseknek legtöbbször lelki okai vannak, amiket ugyanúgy gyógyítani kell, mint a fizikai tüneteket.

Sérülés: trauma vagy megoldandó feladat?

A sérülések nagy része a pihenés hiányából, a túlterhelésből adódik, de a nem megfelelő bemelegítés, nyújtás is lehet az ok. Ám a lelki dolgokról sokkal kevesebbet beszélünk a téma kapcsán, pedig ez is egy nagyon fontos elemét képezi a gyógyulási folyamatoknak. Pólyán Edina pszichológus, sportszakpszichológus szerint az egyik első és legfontosabb dolog az, hogy a sérülés általi krízist fel kell tudni dolgozni. ,,Mindegy, hogy maga a sérülés visszatérő, vagy hirtelen bekövetkező, akut probléma, a sportoló számára mindenképpen krízist jelent. Ebben a szituációban az egyénnek egy váratlan, fenyegető körülménnyel kell szembenéznie, amit szokásos problémamegoldó eszközeivel nem tud megoldani, a korábban megélt egyensúlyi állapot felborul. Fontos tényező ebben a folyamatban a sportoló személyisége: az, hogy milyen védőfaktorokkal rendelkezik, hogyan értelmezi a sérülését, milyen jelentést tulajdonít neki. Ez meghatározza az érzelmi reakcióját, ami befolyásolja a rehabilitációhoz való hozzáállását. Például az a sportoló, akinek a teljes énképét a sportolói identitás fedi le, sérülését sokkal nagyobb traumaként fogja felfogni, hiszen életének egyetlen pillére veszélybe kerül; ilyenkor számos esetben negatív pszichés tünetek társulhatnak az amúgy is fenyegetést jelentő helyzethez: szorongáshoz, hangulatzavarhoz kapcsolódó tünetek, koncentrációs problémák. Előfordulhat az is, hogy a sportoló túl korán akar visszatérni a sérülésből, mert úgy érzi, hogy lemarad, ez önmagában hordozza a további sérülések vagy az állapotrosszabbodás kockázatát. Alapvető kérdés, hogy maga a versenyhelyzet, a kihívás a sportoló számára pozitív stresszt jelent-e, vagy éppen az ellenkezőjét, fokozott negatív stresszt él-e át ilyen esetekben, ez ugyanis szintén megnövelheti a sérülés esélyét, hiszen másképpen reagál a teste az adott szituációban.”

futas
forrás: Getty Images

Keresd meg a probléma gyökerét!

A leggyakoribb futósérülésekkel a legtöbb futónak meg kell küzdenie: a térd, az ínszalagok, az Achilles a legproblémásabb területek, amiknél érdemes megvizsgálni nemcsak azt, hogy mi a sérülés közvetlen kiváltója, hanem azt is, ami idáig elvezetett. A szakember szerint csak az alapok vizsgálata után lehet hosszú távú megoldást találni.

„Sérülés és sérülés között is van különbség. Szükséges megnézni, hogy milyen tényezők járulhattak hozzá a probléma kialakulásához: hogyan épült fel az edzésmunka, fokozott volt-e a terhelés, megfelelő volt-e a bemelegítés? Milyen volt a sportoló aktuális állapota? Még ilyen esetekben is vannak/lehetnek olyan tényezők, amiket az egyén nem képes befolyásolni, kontroll alatt tartani (csapatsportban pl. az ellenfél mozdulata, viselkedése, környezeti faktorok…) A sporthoz, versenysporthoz hozzátartozik ez a kockázati faktor is. Visszatérő sérülések esetén fontos elgondolkodni, hogy vajon maga a sérülés milyen funkcióval bír, milyen állapotot tart(hat) fent. Értem ezalatt azt, hogy mondjuk a sportoló számára a sérülés jelenthet egy menekülési útvonalat az elvárt, de nem bekövetkezett sikerek, lehetséges kudarc-élmények elől. A sérülés minden esetben komplex megközelítést igényel, első körben az organikus eredetet szükséges vizsgálni, azaz: mi történt a testben. Volt-e előzménye? A sérülést megelőzte-e bármilyen szintű fájdalomérzet? Voltak-e figyelmeztető jelek? Fokozatos volt-e a terhelés? Milyen volt az erőnléte? Milyen az életmódja? Ezután rá lehet térni a pszicho-szociális körülményekre. Ideális a multidiszciplináris megközelítés, általában ennek a folyamatnak az utolsó lépcsőfoka a lelki tényezők feltérképezése.”

Indulj el a gyógyulás útján!

Ha kiderítetted, mi a probléma gyökere, mi okozza a gyakoribb sérüléseket, akkor nagyon fontos a rehabilitációba beépíteni a lelki dolgokat is. Erre pedig legalább annyi időt kell szánni, mint a különféle fizikai rehabilitációs technikákra. ,,Nagyon fontos, hogy a rehabilitáció része kell hogy legyen a mentális támogatás, hiszen a sportolónak csökkenhet az önbizalomszintje az alacsonyabb teljesítmény miatt, értéktelennek érezheti magát, illetve az esetleges újabb sérülésektől való félelme is hatással lehet későbbi teljesítményére. A sportoló sikeres rehabilitációját az őt körülvevő szakemberek sérüléshez való hozzáállása is befolyásolja, pl. hogyan kezeli az edző a sérült versenyzőjét, megváltozik-e a kapcsolatuk, milyen mértékű a környezet támogatása. Képes-e őszintén beszélni a jelentkező fájdalmakról, vagy inkább összeszorított fogakkal küzd tovább, hiszen azon az elven működik, hogy egy jó sportoló 110%-on teljesít, nem lehet gyengének mutatkozni.”

Pólyán Edina szerint ennek a folyamatnak kiemelt része az edukáció: az, hogy a sportolók tudják, mi történik velük, és a rehabilitáció során fellépő fájdalmat is tudják hova tenni: képesek legyenek különbséget tenni a veszélyes, figyelmeztető fájdalom és a rutinszerű között. Emellett a szakember szerint nagyon lényegesek még a következő elemek a rehabilitációban:

  • A hibás mozdulatsor korrekciós élményben való javítása.
  • Érdemes relaxációs gyakorlatokat megtanítani a sportolónak, ezt összekötni vizualizációval, aminek számos jótékony szomatikus (ellazulás, az izomfeszültség csökkentése, a helyes légzéstechnika elsajátítása),
  • illetve pszichés hatása van (stresszkezelés, a koncentráció növekedése).
  • Rehabilitációs napló vezetése, célok megfogalmazása.

Azt is el kell fogadni, hogy egyéni különbségek vannak abban mind a szakemberek, mind a sportolók részéről, hogy milyen módon értelmezik a tüneteket. a mögöttes lelki okok lehetőségét vizsgálják-e, hogy mit „üzenhet a lélek” , vagy racionális megközelítéssel viszonyulnak a sérüléshez. A terápiás folyamat középpontjában a sportoló áll, így személyre szabottan kell orvosolni a problémát. a lelki okok tekintetében hasznos, ha próbálunk összefüggéseket felfedezni a sérülések és az életmódunk között, és kérdéseket is megfogalmazni – így indulhatunk el az önismeret útján.

Galéria / 11 kép

Motivációs idézetek futóknak

Megnézem a galériát
Tovább olvasok

Videók