Iratkozz fel hírlevelünkre!
Magazin előfizetés

A futóversenyek különleges világa: többnapos versenyek, páros versenyek, csapatversenyek

futas
Facebook
Twitter
Pinterest
Futóként mindig keressük az új kihívásokat, ha pedig kilépnénk a megszokásainkból, és feszegetnénk a komfortzónánk határait, úgy igazán izgalmas próbatétel lehet számunkra, ha rajthoz állunk többnapos vagy páros versenyen. Cikkünkben körüljárjuk a futóversenyek ezen különleges módját, betekintést nyerünk a szervezés mögött rejlő kőkemény logisztikába, és tanácsokat kapunk egy tapasztalt versenyzőtől is.

A többnapos versenyek igazi kihívása: a sorozatterhelés

Amikor egy futóversenyre készülünk, akkor úgy állunk rajthoz, hogy amint elindulunk, kihozzuk magunkból a maximumot, és a végén úgy érjünk célba, hogy nem hagytuk a pályán, ami bennünk volt. Többnapos verseny esetében ez a taktika azonban korántsem kifizetődő. Legyen akár kettő, négy vagy nyolc nap a verseny, az ilyen megmérettetések esetében épp az adja a legnagyobb kihívást, hogy nem egy adott távra kell a terhelés mértékét megtalálni, hanem meg kell tanulni beosztani az energiákat úgy, hogy még az utolsó napon is tökéletesen tudj teljesíteni. Épp ezért különösen fontos a megfelelő regeneráció. Az etapok között minél előbb le kell pihenni, és szinte a célba érkezést követően azonnal meg kell kezdeni a gondoskodást az energiaraktárak visszatöltéséről.

De mikor is érdemes elgondolkodni azon, hogy beneveznél egy többnapos versenyre? Érdemes a távot egyben tekintve megfelezni, és ha azt a szakaszt magabiztosan, egyedül képes vagy teljesíteni, úgy már tervezheted is a nevezést a többnapos versenyre.

Ami a felkészülést illeti, a hangsúly a sorozatterhelésre kerül, és javasolt a kiválasztott célverseny helyszínének megfelelő körülmények között is edzeni. Például, ha magashegyen indulsz az Alpokban, de az Alföldön élsz, akkor legalább a Mátrában illik egy-egy hétvégi hosszú futást elvégezni. A többnapos versenyekre már előírhatnak a szervezők egy hosszabb listát a kötelező felszerelésekről, így a közelgő rajt előtt javasolt ezek beszerzése és tesztelése. Azaz, öltözz be úgy, mintha már a rajtba készülnél, és teljesítsd az egyik hosszabb edzésedet teljes menetfelszerelésben, így még időben elkerülheted a kellemetlen meglepetéseket.

Kifaggattuk Martin Hafenmair versenyszervezőt!

A német PLAN B versenyszervező vállalat nevéhez olyan neves, többnapos versenyek fűződnek, mint az Alpokat nyolc nap alatt átszelő Transalpine Run, vagy az USA-ban a Colorado államon áthaladó, szintén nyolcnapos Transrockies Run. Martin Hafenmair, szakképzett magashegyi túravezető már több mint öt éve dolgozik igazgatóként a csapat európai versenyein, így az útvonal megtervezésétől az engedélyeztetésen, a kijelölésen, az útvonalmódosításokon, a pályabontáson át a technikai értekezletek lebonyolításáig sokrétű feladatokat lát el.

„Minden verseny előtt az útvonal utolsó szegletét is személyesen ellenőrzöm, a pályáknak nem lehet olyan pontja, ahol nem jártam” – kezdi lapunknak adott interjúját a specialista.

„Kötelességemnek is érzem, hogy a futókért ezt megtegyem, hiszen több száz emberért vállalok felelősséget azzal, hogy merre jelölök ki versenypályát. Nem lehet benne egy olyan méter sem, amit ne ismernék” – vallja a szakember.

„Ha úgy vesszük, könnyű dolgom van, mert főfoglalkozásomból adódóan a rendezvények közötti átlagos hétköznapokon is a hegyi ösvényeket járom csoportokkal, túrázunk, sziklát mászunk, vagy épp túrasízünk az évszaknak megfelelően. Az ilyen programok során versenyigazgatóként is nyitott szemmel járok, és ha felfedezek olyan útvonalakat, amiket alkalmasnak vélek bármelyik versenyünk számára, akkor azt megjegyzem még ott kint a terepen. Majd következik a technikai háttérmunka: otthon leülök a számítógépem elé, és megtervezem a szakaszokat, kijelölöm a településeket, amiket érint az útvonal.”

A következő fázis a hivatalos engedélyek beszerzése, ami a legnagyobb részét jelenti az adminisztratív munkának, árulta el a versenyigazgató.

„Ha mindenhol megkapom a zöld lámpát, akkor az összekötött útvonalat egyben bejárom, mielőtt még futókat mernék oda-engedni. Így bizony az is benne van a pakliban, hogy két szakasz között az éjszaka folyamán jelölöm ki az útvonalat, ha például egy váratlan időjárás-változás okán módosításra szorul az eredeti terv. Mint például pár éve egy svájci etap során, amikor hirtelen akkora mennyiségű hó esett, hogy teljesen új pályát kellett összeraknom egyik napról a másikra. Sokszor vannak technikás részek is a versenyeinken, hiszen magashegyről beszélünk.”

Martin Hafenmair elmondása szerint nem célja könnyű pályát keresni, hiszen a sportolók a kihívásokért is érkeznek az ilyen versenyekre, de szem előtt kell tartania azt is, hogy terepfutóknak jelöl pályát, nem sziklamászóknak.

„A legtöbb útvonalunk a magashegyi körülmények ellenére is futhatónak minősül, de egy biztos, tériszonyos embereknek nem javaslom a részvételt. Ahogy én is felelősséggel tartozom a futókért, a futó is felelősséggel tartozik önmagáért, így tisztában kell lennie azzal, hogy milyen versenyre nevezett. Szerencsére az eddigi (ötéves) tapasztalataim során elkerültek bennünket a komolyabb balesetek – az idei Transalpine alatt fordult elő az eddigi első és egyetlen olyan sérülés, ahol mentőhelikopter szállította el a versenyzőt a pályáról. Persze kisebb sérülések, bokaficamok, zúzódással járó esések szoktak történni, de ezeket a szakmailag felkészült saját orvosi stábunk minden esetben időben ellátja. Ha úgy vesszük, öt év alatt, a nyolcnapos szakaszok során, hatszáz induló esetében ez azért elég jó statisztika” – zárja Martin a beszélgetést.

Martin Hafenmair
Martin Hafenmair

„Versenyszervezőként is minden napunk felér egy maratonnal” – beszélgetés Uta Albrechttel,
a Transalpine Runt és a négynapos 4Trails versenyt is szervező PLAN B alapítójával

A többnapos és a páros versenyek szervezésére specializálódott német cég, a PLAN B már 16 éve szervezi Európa egyik legnehezebb versenyét, a Transalpine Runt, de a rendezőkhöz köthető a négynapos 4Trails Ausztriában, vagy az októberben első ízben megrendezett TrailGame, melynek különlegessége, hogy egy 12,5 kilométeres körpályára kiírt körözős verseny, ahol az indulók választhattak a 2, 3, 5 vagy a 8 körös próbatételből, azonban az eredményhirdetéskor kizárólag a legutolsó kör ideje volt figyelembe véve. A verseny ötletgazdája, Heinrich Albrecht és felesége, Uta, a PLAN B vezetője családi vállalkozásként működtetik cégüket, és a terepfutó versenyek mellett strandteniszt, triatlont és Spartan versenyeket is szerveznek Németországban, de hozzájuk fűződik a híres nyolcnapos terepfutó verseny Coloradóban, a Transrockies Run is.

Uta Albrecht, valamint férje, leánygyermekei, édesanyja, nővére és további 90 fős stáb alkotja a Trans-alpine Run szervezői csapatát, akiknek már 16 éve egyetlen cél lebeg a szemük előtt: minden évben olyan élményt adni a versenyzőknek, amit csakis náluk kaphatnak meg. Ezért évről évre új útvonallal állnak elő, és Martin Hafenmair vezényletével megismertetik az indulókkal az Alpok legvarázslatosabb részeit. Hitvallásuk, hogy a pálya olyan terepen vezessen, ahová futó csak és kizárólag általuk juthat el, ahová magától nem indulna útnak egy átlagos hobbifutó. Ezekért a különleges útvonalakért azonban sokszor kemény árat is fizetett már a szervezőcsapat. Uta felidézte például, mikor az első évben az ausztriai Ischgl településről indult etap során egy hirtelen érkezett özönvízszerű eső elmosta a teljes versenyirodát, vagy visszaemlékezett arra a kifejezetten izgalmas éjszakára, amikor a váratlan havazás okán egy komplett szakaszt újra kellett tervezni, majd jelölni még az éjszaka folyamán, a rajtot megelőzően. A tavalyi és az idei évnél azonban semmi nem tartogatott nagyobb kihívásokat számukra, hiszen a koronavírus miatt a tavalyi versenyeik nagy részét törölni kellett, idén pedig a Transalpine rajtja előtt hat héttel kellett módosítani az útvonalat, a verseny közben pedig a negyedik napon derült ki, hogy az utolsó, záró szakaszt az időközben bevezetett korlátozások miatt nem lehet majd megrendezni. Így három napjuk volt arra, hogy kitaláljanak egy új célhelyszínt, ahol méltó módon le lehet zárni a nyolc helyett hétnaposra sikerült versenyt. Elképesztő logisztika tehát szervezőként is felelősségteljesen lebonyolítani egy többnapos versenyt. Az egyik településen még lázasan rajtolnak a versenyzők, miközben légvonalban 30 kilométerrel arrébb – ami autóval sok esetben több száz kilométert és többórás kocsikázást jelent a hegyen keresztül – már épül a célterület, az új expó, és a másnapi pályán már dolgoznak az útvonaljelölők. Mindent a futókért, és a feledhetetlen élményért! S ahogy Uta mondta, a szpíkertől kezdve az egész csapat naponta lefutja a maratont, csak nem az Alpok ösvényein, hanem a rajt- és a célterületeken.

Uta Albrecht
Uta Albrecht

Nedjalkov Balázs tanácsai páros versenyekre

A pécsi terepfutóval a páros versenyekről beszélgettünk, hiszen Balázs tapasztalt versenyzőnek számít a többnapos futamok mellett a páros versenyek tekintetében is. Eredményei között olyan teljesítések említhetők, mint a börzsönyi Kör Nyakas Gáborral, a Transalpine Run Lőrincz Olivérrel, a Marathon7500 Szabó Áronnal, vagy az S1 Trail Szimandl Anitával.

Mi alapján javasolt párt választani?

Ismerni kell a párod képességeit, és jó, ha van már közös futómúltatok legalább egy olyan egyéni verseny erejéig, ahol együtt tudtatok haladni.

A közös képességek mellett mi a legfontosabb?

Az őszinteség. Bármilyen problémáról, ami befolyásolhatja a sikeres teljesítést, időben tudnia kell a páros másik tagjának. Közös célért, csapatként álltok rajthoz, olyan versenyen, amit teljesíteni is nagy kihívás, párként célba érni viszont az igazán nagy dolog, ezért nem lehet például egy sérülést eltitkolni a másik elől.

Mi lehet a legnagyobb kihívás a páros számára?

Egyértelműen az alkalmazkodás, félretenni a saját egót a csapatért, a közös élményért, a közös sikerért. A futás egyéni sport, itt azonban csapatjátékosként kell működni, egységben. Ha markáns erőnléti különbség ellenére összeáll egy páros, úgy is közös célért döntenek a csapat mellett, a siker pedig azon áll vagy bukik, hogy miként tudnak együtt dolgozni.

Nincs két teljesen egyforma ember, a páros egyik tagja valamiben, mentálisan vagy fizikailag erősebb. Hogy működik jól egy csapat?

Az erősebb félnek kell mindig arra figyelni, hogy ne terhelje túl a társát, nehogy ezzel veszélyeztesse a teljesítést, tehát a tempót mindig a lassabb futó diktálja. Azonban célszerű észrevétlenül alkalmazkodni a másikhoz, és nem szabad éreztetni, hogy elégedetlen vagy a gyorsasággal. Egy páros verseny tényleg mindig a kölcsönös bizalomról szól: őszintén fel kell vállalni, ha túl gyors, túl sok vagy túl erős az egyik oldalról érkező terhelés.

Milyen krízishelyzetek fordulhatnak elő, és hogy lehet gyorsan közös megoldásra jutni téthelyzetben?

Az egyik legjellemzőbb ultrafutók esetében a frissítési probléma, ezért verseny közben nemcsak saját magadra kell figyelni, hanem a párodra is, hogy ne történjen eléhezés. Hosszú terhelés alatt kialakulhat motivációs hullámvölgy, és eddigi tapasztalataim alapján ez felváltva érkezik, így fontos a kölcsönös támogatás. Váratlan sérülés bármikor történhet, ami befolyással lehet a közös célba érkezésre, ezért fontos a nyílt és őszinte kommunikáció.

Mi az igazi szépsége, és mi a nehézsége egy páros versenynek?

Valójában ez a kettő egybeforr. Ahogy megszűnik a futás egyéni mivolta, átalakul csapatsporttá. Hogy attól kezdve nem te vagy az első, az egó helyett a csapatért küzdesz. A legnehezebb pedig csapatként együtt befejezni. De ettől is olyan szép úgy igazán.

Nedjalkov Balázs
Nedjalkov Balázs

A cikk eredetileg a Runner's World 2021/05-ös lapszámában jelent meg.

Tovább olvasok

Videók